Barnaby:

Tánc, a hold fényénél...

Ajándékom a holdfény, reszkető lepketánccal,
pillangószárnyon ezüst fényvarázzsal,
lebbenj, rebbenj a szélben, suhanjon könnyű táncom,
mártózom a fénybe, csorduljon ében árnyam
lépteim nyomán, harmatossá váltan...
Gyöngybe szőtt álmom szelídül a hajnali csenddel,
rád találtam, élek, soha ne eressz el...
Fátyol takaródon lenge a szél, hadd látom
szemed csillog-e még, akár a tiszta forrás.
Hableány vagy, csókod elvarázsol,
tajtékot terít körénk a hajnal. Szólj rám,
és hangodban ébredni érzem a nyári reggelt,
mikor fénye és melege Te vagy a napnak...
A hold még szemedben ásít,
álmosan kergetve, űzné a vágyat, mielőtt megvirrad,
még engedd, hogy lássam a táncod...
Maradj meg szememben, ne tűnj el,
mondd, hogy ez nem álom, s nem káprázat...
Ha felkel a Nap, mellettem legyél,
táncolj tovább, szépséged ölelje lelkem,
ha születne újra a lélek, csak érted szülessen...