Marschalkó Lajos:Vallomás

 

Marschalkó Lajos:

Vallomás

 

Egy szót szeretnék csak kimondani
Mint még nem mondta soha, senki más,
Hogy benne égjen, forrjon lángolón
Minden vágyam, mint vad villámcsapás
Hogy érezz benne érzést, égetőt,
Mit hoztam hozzád annyi sorson át
S ez zengjen, zúgjon, mintha szélvihar
Búgat egy roppant égi orgonát.

 

Egy szót szeretnék csak kimondani,
Mint még nem mondta senki, senki se,
Hogy több legyen, mint én s az életem,
Szebb, mint megannyi tündérszép mese.
Ezernyi ősöm lobbant véreként
Égesse, mint a billyog lelkedet,
Legyen tűzcsóva, melynek fényinél
Igaz magam, majd érted s megleled.

 

Egy szót szeretnék csak kimondani,
Úgy, mint nem mondta soha senki más,
Hogy benne zengjen minden esküvés,
Alázat, hit, vagy szentelt fogadás,
Egy szó legyen, de mint kohóba láng
Lobogja szívek forró, vad dalát,
S acélba égve, mint örök kapocs,
Hozzám szorítson minden sorson át.

 

Egy szót szeretnék csak kimondani,
Mint még nem mondta soha, senki más,
De lásd a szívem, ajkam tétova,
Megülte szörnyű idegen varázs.
Ember vagyok, nem büszke Óceán,
Nem szélvihar, se tűz, se égi fény,
Nem esti szellő, nem is holdsugár,
Erőm, a szívem gyatra és szegény.

 

Egy szót szeretnék csak kimondani,
Mint még nem mondta senki, senki más,
Hogy benne titkok néma éjjelén,
Álom ha tárul a szívembe láss!
De nem lehet! Szívemre két szemed
Igézve ont le bűvös titkú leplet
S dadogva, mint a gyermek, halk imát,
Súgom füledbe: Kedvesem szeretlek!.