Hajnal Anna:
A lány újra szól
Én szeretem , hogy lány vagyok
s előtted csupa félelem
és csupa sejtő reszketés ,
húzódozás , önvédelem ,
mikor te nem is sejted még ,
s csak alig érintett szavad ,
egy hangra megrebben szemem
és lélegzetem elakad .....
.
egyszerre megnyílik a perc ,
és izzó mélységeken át
megérzem , lenn az a parázs
hogy lehel évezredeken át ,
minden mélyen át az a csók
feltör , megérint és elér .....
valami vonzó rettenet ,
amelytől elakad a vér ......
.
mint villámfény , távoli kard ,
egy villanás szemembe vág ,
s gerincen át a sarkamig
átfénylik rajtam a halál :
egy percig fehér láng vagyok ,
és ami ajkamon lehell ,
a mélyből jövő üzenet ,
érzed , hogy te gyújtottad fel ?
.
Te vagy a titkos kapcsoló ...
tán nem tudod , mit hordozol ,
míg fénylő távolt és közelt
szívedben eggyé oldozol ......
Előled rejteném magam ,
te mágneséggel telített ?
felszikrázom , ha csöndesen
térdemre fekteted kezed .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése