De hisz lépsz felém , s itt állsz már előttem, borulok nyakadba
Nézem szemed benne csók tüze mintha sohasem apadna
Hozzám ér kezed, ujjad húzod végig vállamon
Testem megremeg akár az emésztő tüzet is vállalom
Micsoda csók ez- sivatagban nem vágyott így a szomjazó
Micsoda ölelés- karjaid tüzében leszek elevenen hamvadó
Csak maradna így mindig és engem látnál mindenki másban
Vagy tán csak annyi-Válj énemmé e vallomásban.
-Primerose-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése