Napfény és szerelem

NAPFÉNY ÉS SZERELEM

Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre utca, tér nevet fel,
a nap jóságosan tekint az ember
művére, szép győzelmet így aratva.

Tornyait rózsatündöklésbe tartja
a dóm s ezer aranyszobrot emel fel -
hozsannát fénylik, míg madársereg ver
tanyát tülekedőn s csivogva rajta.

S mert gondjaim felhőit messze-messze
űzi szerelmem édes mosolyával,
a lelkem napra szárnyal, szinte mennybe,

hiszen az élet szent eszménye rávall:
itt minden gondolat úgy csendül egybe,
hogy minden érzés egyetlen csodás dal.

(Giosuè Carducci)