Szeretlek kedvesem
Puhán, tollpuhán ébredtem,
ahogyan a nap reggeli fénye
terül szerte a réteken.
A tegnap lombos ágai
még fölém hajolnak,
érzem csókjaid,
képzelem hangodat
amint a fülembe súgtad
minden ölelésben,
nagyon, nagyon
szeretlek kedvesem.
Most még ott vagyok,
nálad és veled,
nem hagy gondolatom,
csókjaimat kéred.
De szép is a mámor
minden pillanata
ahogy érzelmeim
törnek így sóhajba.
Csak a szél a pajkos
töri meg a csendet,
ébresztget álmomból
ügyesen mellettem,
ő viszi most hozzád
ezt az üzenetet,
nagyon, nagyon
szeretlek kedvesem.
(gyémánt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése