Sáfár Kinga:Álom

 

Sáfár Kinga:Álom

Talán csupán álom
De a legédesebb
Melengető, boldogító
S mégsem a valóság

 

Arcod csak látomás
Csókod képzeletem szülötte
Kezeid nem is fogom
Messze jársz, tudom

Előttem lebeg minden
Mit egyszer megálmodtam
Ajkaid, hajad, szemed
Hangod, mely lágyan simogat

 

Nem vagy itt, már tudom
S nem is leszel talán
Továbbra is csak képzelem
Csókodat, bőröd illatát

Ujjaid nem érintik arcom
Nem ölelsz forrón
Nem vágysz létemre
Elhagysz, nem tekintesz vissza

Veszélyes, mégis kísért
Akarom, s próbálkozok
Küzdök érte... érted...
Még ha térdre is hullok

 

Rohanok utánad
Bár elfordulsz tőlem
Szaladok, míg lábam bírja
De te menekülsz előlem

 
S talán nem is előlem
Csupán az érzelmektől, s vágyaktól
A távolságtól, az időtől
S a lehetetlenségtől...