Szerinted mi igazából a szerelem?

Belegondoltál valaha, hogy mi is a szerelem? Vagy túlságosan szabadon használjuk ezt a szót? Ténylegesen a szeretet az, ami összeköt, vagy nem a szeretet, hanem valami más kapcsol össze minket olyan erősen?

A szerelem természetére vonatkozó kérdést évszázadok óta újra és újra feltesszük, és mostanra már tudnunk kellene a választ. De a szerelmet nehéz nyakon csípni, megszemlélni, és jellemezni, majd amikor az elménk végre a közelébe férkőzik, a válasz talán már mégsem tetszik annyira.

Mivel a szerelmet olyan nehéz meghatározni, és mivel esetleg tartunk attól, hogy a válasz mit rejthet a saját kapcsolatunkra vonatkozóan, beszéljünk először arról, hogy mi az, ami nem szerelem. Így, ami megmarad, az csak a szerelem lehet.

Mi az, ami nem szerelem?

Tudjuk, hogy a szerelem nem önző. Ezt senki nem vonhatja kétségbe, hiszen, amikor önzők vagyunk, akkor csak a saját vágyainkkal és igényeinkkel törődünk. Ilyenkor nem szerethetünk valaki mást, mivel nincs is senki, aki betölthetné ezt az önző teret.

Tulajdonképpen, ha mindazt sorra vesszük, ami nem szerelem, láthatjuk, hogy mindegyik mélyen az önzésben gyökerezik. Ez jól jön nekünk, mert leegyszerűsíti a feladatunkat.

Az önzésen alapuló kapcsolatok hatalmi harcokhoz vezetnek. Mindketten saját igényeiket akarják kielégíteni, így megindul a küzdelem. Hamarosan az egyikük győz, és ekkor ott állunk egy olyan kapcsolattal, amely az elnyomásról és a behódolásról szól. Ez nyilvánvalóan nem szerelem.

Ezen önző dráma közepette felvonultatjuk minden féltékenységünket és haragunkat, melyeket gyengeségünk és félelmeink táplálnak.

Birtokolni akarjuk, amire szükségünk van, és védelmezni kezdjük, ami már a birtokunkba került. Az önzés, a birtoklás, az elnyomás, a behódolás, a féltékenység és a harag csupa olyasmi, ami nem szerelem.

Igazából szerelem tehát ...

Ha kizárunk mindent, ami nem szerelem, mi az, ami marad? Ha azt mondjuk, hogy az önzés a gyökere mindennek, ami nem szerelem, akkor arra kell gondolnunk, hogy a szerelem gyökerénél az önzés ellentétét találjuk. Az igaz szerelem lényege tehát – az adás.

Ha pedig szerelem az, amikor adunk, ez azt kell jelentse, hogy a szerelem egyenlően ad annak, aki szeret és annak, akit szeretnek. Hiszen, ha a szerelemben nincs önzés, akkor az önzés kivetítése sem történhet meg.

Egy valódi szerelmi kapcsolatban nem az igényeinkből fakad sem az, amit adunk, sem az, amit kapunk. Forrása ehelyett kedvesünk és saját magunk valódi lényének összekapcsolódása és őszinte elismerése.

Amikor igazán szerelmesek vagyunk, nincs az az érzésünk, hogy légüres térként magunkba szívjuk a másikat, hogy kitöltse a bennünk lévő űrt. Teljesnek érezzük magunkat a társunk nélkül, és vele együtt is. Vonzódunk hozzá, mert a lénye együtt rezeg a miénkkel. Sejtjük, hogy hasonlóak vagyunk, mégis, ott van köztünk ez a rejtélyes áramlás; egy tér, amely felfedezésre vár; egy hely, amely alkotni és álmodni hív.

Honnan tudhatod, hogy kapcsolatod valódi szerelmen alapul?

Egy valódi szerelmi kapcsolatban partnered legbelső lényegéhez kapcsolódsz. Mint a levegőn, úgy nézel át az álarcain, és védekezésből viselt "páncélzatán". Valahogy megérzed az esszenciáját – a szépséget, amely lelke mélyéből fakad. Viselkedése gyakran épp az ellenkezője ennek az esszenciának, ám mivel összekapcsolódtál vele, csak ezt a belső lényeget látod, és vonzódsz hozzá.

Így kezdődik a szerelem, mivel a jóság kölcsönös létére alapozzátok, melyben mindketten osztoztok, s melyet mindketten tiszteltek.

Mivel vonzódsz a partneredben megérzett belső szépséghez, szeretnéd mélységeiben felfedezni. Arra vágysz, hogy partnered is minél inkább megtapasztalja ezt, mert tudod, hogy ez az ő valódi lénye, és szíved mélyén érzed, hogy ez jó.

Néhány árulkodó jel, melyből a valódi szerelem jelenlétére következtethetsz:
• Partneredhez való mély vonzódásodat habozás nélkül, világosan meg tudod fogalmazni, és miközben ezt teszed, partnered alaptermészetét jellemzed.
• Amikor többen összegyűltök beszélgetni, kettőtök között sohasem alakul ki hatalmi harc.
• Mindketten szabadon megtartjátok saját tereteket, és tiszteletben tartjátok a másikét. Nem lógtok egymás nyakán.
• A legjobbat hozzátok ki egymásból. Megünneplitek egymás sikereit, még akkor is, ha ez megváltoztatja közösen élvezett életeteket.
• Ahogy telnek az évek, egyre teljesebben megértitek egymást, így szerelmetek csendesebbé, mélyebbé válik.
• Élvezitek az egymással való beszélgetést. Gondolataitokat és érzéseiteket félelem és bűntudat nélkül osztjátok meg egymással.
• Mindkettőtök számára természetes, hogy a másiknak a férfiak és a nők között is vannak barátai.
• Soha nem haboztok magatokhoz venni azt, ami saját jóllétetekhez szükséges. És amikor adtok, nem feladjátok magatokat, hanem önmagatokból adtok egymásnak.

A valódi szerelem egy döntés.

Ténylegesen az, nem pedig olyasvalami, ami rejtélyesen egyszer csak megtörténik velünk.

• Egyrészt úgy döntünk, hogy nem rászoruló, önző módon kapcsolódunk másokhoz.
• Másrészt úgy döntünk, hogy soha nem válunk mások önző igényeinek tárgyává.
• Úgy döntünk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy mindenkiben észrevegyük a legmélyebb jót, és úgy döntünk, hogy csak ennek az erősítésében veszünk részt.
• Egyetértésünket és támogatásunkat megvonjuk mindentől, ami nem hiteles.

Ezen a módon csakis a szeretethez juthatsz. Ha a valódi szerelem éppen most hiányzik is a kapcsolatodból vagy az életedből, még felkutathatod. Minden pillanatban szabadságodban áll az igazi szeretet mellett dönteni.

style.hu

Írta: Szerkesztőség