Álmodtam, s álmomban…
Rád gondoltam és eszembe jutott,
Ahogy karodat nyakam köré fonod,
Két szép szemeddel szemembe nézel,
S ők némán mondják el, amit érzel.
Rád gondoltam és édes az emlék,
Akár az ajkad, ahogy hozzám ér,
Mikor csókolsz, megszűnik a világ,
S együtt lépünk be a mennyeknek kapuján.
Rád gondoltam és lüktet a vérem,
Tested melegét is érezni vélem,
Meztelen nyakadnak bódító illatát,
S a vágyat, mint megannyi éjszakán.
Rád gondoltam és boldog a szívem,
Hogy van kire gondolni, vagy Te nékem,
Mindezért mit adhatok csekély hála,
Hű szerelmemnek örökzöld virága.
(Czéh Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése