Babity Mária:
HAJNALTÁJT
Fényes harmat simul a füvekre,
cseppjei hűtik meztelen talpamat.
Bimbókban elbábozódva álmodnak
a pipacsok tüzes-piros álmokat.
(Most a rét – virágzás ígérete.)
Csak nagyritkán hallatszik bármi nesz –
szélsuttogás, madárszárny rebbenése –
egyébként csönd van, mozdulatlan béke.
Vigyázva lépek. Ünneprontó lenne,
ki zajt üt itt. Az Élet ébredez.
Gyengéd ragyogás, alig derengő
hinti meg a Földet szelíd színekkel,
s míg figyel, értő lélekkel, az ember,
lassan átitatódik tisztelettel,
s hinni kezdi: mégis van Teremtő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése