Kimondhatatlan
És mikor meglátták egymást,
a tágas tér s idő megszelídült,
a tajtékzó folyó elcsendesült,
ismeretlen színek összeforrtak,
sosem volt virágok illatoztak,
minden megállt egy pillanatra.
A végtelen időnek tartalma lett.
S feltornyosultak évezredek.
Ember? Te, hol voltál idáig?
Ősidőktől kerestelek, máig!
A szeme válaszolt, gyönyörűn
áthatolt százezer évgyűrűn.
Génjeimben sokszor láttalak,
katakombák mélyén imádtalak.
(Földesi Mihály)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése