Benne létezünk...
Véges
vagyok, mikor te a végtelennel játszol. És a csendek, a szavaid utáni
üresség, az mind mi vagyunk. Benne létezünk még mindig abban, amik sosem
mertünk lenni. Halkan foszlottunk le egymásról. Akkor távozunk, amikor a
másik nem lát. A fájdalom fokozható. Az üresség is. Csak a közelség
nem.
(Albert Timea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése