Zimonyi Zita : Óda a férfihoz....

 

Zimonyi Zita : Óda a férfihoz....

 

Szentelt anyagból gyúrt teljesség képmása,
formát öltött végzés, föld szívdobbanása,
világot termő gondolat: testedről szól,
ember a mindenség bölcs akaratából:
belőled való vagyok! Legjobbik énem,
nálad marasztalt önmagam, másik felem,
csontodból keményedett asszonyi fogság,
tőled induló létem - szaladok hozzád,
szorítsd meg kezem, tárd ki titkaid termét:
érezzem erődet, az örök cselekvést:
a hitbe ágyazott, sóvárgott időtlent,
leheld lényembe az áhított végtelent!

Kutatom csodától kapott alakodat:
kettőnk térében varázsos vonzásodat,
feszes izomrostok őriző kődombját,
hasad sík partjának tengerhullámzását,
virágkehely-ívelésű szép törzsedet,
mellkasodon arcomból rakott fészkemet,
kemény lépteidet: utakat alkotva,
merész álmaidat: elmúlást riasztva, -
ölelj szeretve, boríts be, burkolj körbe,
gordonkahangod dallamával segítve,
szemed csillagának oltalom-fényével,
testeddel, lelkeddel, egész életeddel!

Vedd örömfolyóim ezüstös halait,
képzeteim fényes szárnyú madarait,
tetteim feléd terelt állatseregét,
édenkertem mesés maghozó termését:
ím lábaid előtt a virágos birtok,
mindenem, amit nyújtani képes vagyok,
neked, hatodik nap végső valósága,
Föld fellegvára, természet életfája,
alkotó - istenelméjű kívánalom,
bennem hű medredre találó forrásom,
neked, a te álmodból felébredt társad:
érettem, miattam létezzél - általam!