Kun Magdolna: Érintés....

Kun Magdolna: Érintés....

Mikor megérintesz,
árnyak vonznak fényeket.
Bennem újra él a képzelet,
s ernyedve engedek
karod vonzásának.
Oly biztonsággal ölelsz,
hogy elmúlik minden félelmem,
nincs keserű szántás arcomon,
nincs naponta ért sérelem,
csak a boldogító szerelem,
amit általad nyerek.
Kitartással szeretsz,
nem adod könnyen az érzést,
mert hiszed és tudod,
nincs másik út, mely felfelé vezet,
nincs másik kéz,
mely így szorítaná kezed
simogató ujjait, mint az enyém.
Mikor hajamba kócolod
az égről leszédült csillagképeket,
lelkemben megbújik
könnyes-csended,
miben néha beleveszik lelked
határtalan jósága
s akkor szemed homályos tükrében
kicsinek látom magam,
ahhoz, hogy föléd
emelkedjek

Tudom a szerelem,
ilyen érzéssel a legszebb,
hát vigyázd velem tovább
ezt az őszezüstös
kincset