László Klára:
Szerelem 2
Minden vak érintésként kezdődött,
öröm született örömből,
A szoba sötétje némán ölelt körül,
bőr ért selymes bőrhöz...
Tapogatózó kezek kalandoztak,
nem hangzottak el szavak...
Mozdulatok tudatták a vágyakat,
...mit szeretnének kapni...
Azt, hogyan szeretnék adni...
átcsúsztunk egy tudattalan világba,
Halk sóhajok neszeztek...
test mozdult test mellett...
Nem volt akarat, nem volt erő,
balzsamosan zümmögött a levegő,
Majd felhőtengerbe kerültem,
örömmel úsztam a semmiben...
Valóra váltak az elsuttogott ígéretek,
elmerültem e csodás szerelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése