Leéb Ferenc:

Az álmok kapujában

Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Ruhád a széken.
Tedd el a gondot.
A gond úgyis megmarad,
de most ez a pillanat,
vigyen át az álom kapuján.
Vigyen át az álom kapuján.

Ma megtettél mindent,
amit csak kellett.
Szívedből adtál
sok jót és szépet.
Ami ma megmarad,
holnap majd megtalál.
De most lépj át az álom kapuján.
Most lépj át az álom kapuján.

Amit most érzel, nem adnád semmiért:
Hogy lelkével a lelkedig elért.
Ahogy néz rád, ahogy mosolyog,
tudod Ő már minden holnapod,
és veled lesz majd minden éjszakán.
Nézd szép szemét, hogy ragyog.
Már szült neked egy csillagot,
s átölel majd, úgy megy veled át,
mikor átléped az álom kapuját.

Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Szép hitvesednek
adj még egy csókot.
Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már az álom kapuját.

Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már a holnap kapuját.
Indulnod kell, öleljen át.