Kimondatlan-Veled
Olyan hozzádközelség lett a csend, csak
ülök térdem átkulcsolva az érzés
kandallójánál... nem tudtam, hogy vártalak,
de most a pillanat gyöngédséget kap,
amikor bennem Rád talál. Nincs kérdés
számon, hiszen enélkül is választ adsz
majd, ha ölelésedben látja meg létem
a retinára fénylő ébredés. Most még
magamtól is féltelek, talán észre sem
veszed az érintést, s torpant léptem,
ahogy ajtódhoz érkezne... vékony a jég,
egy dobbanás mégis megtart idefenn,
ha szíved lesz, hol hazavárásra lel.
Vágyak karácsonya ma ez a Veled,
ahol gyertyát gyújt minden tőledmosoly,
és tudom, vallomás nem szavakban kell...
Gyönyörködöm, míg besétálom tered,
így szállni nem tudott még szerelemfogoly.
(Steel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése