Szememben élsz
Néha szeretnék ott lenni, ahol Te vagy.
Néznélek - csak a szemem szeretne.
Beléd kapaszkodva figyelne - mozdulatodat,
kezedet, ahogy érinti, megfogja a tárgyakat.
Mellkasomon belül érted rázza csontbörtönét a vágy.
Mintha láthatatlan szálakkal fércelődnék hozzád.
Te vagy most minden - papírra rajzolt gondolat,
mely szüntelen, szelíd csobogással feléd árad.
Olykor nappalok fényénél
velem a képzelet furcsa játékot játszik,
alakod feltűnni látszik - aztán elillan,
ahogy nyári égen úszkáló felhőpamacsok,
percről percre változó alakzatok,
vagy csak mint buborék, pattan szét
a kép, mit naponként rólad festek,
ó, hogy zárnám csókketrecbe
e rebbenő jelenést.
Néznélek - csak a szemem szeretne.
Beléd kapaszkodva figyelne - mozdulatodat,
kezedet, ahogy érinti, megfogja a tárgyakat.
Mellkasomon belül érted rázza csontbörtönét a vágy.
Mintha láthatatlan szálakkal fércelődnék hozzád.
Te vagy most minden - papírra rajzolt gondolat,
mely szüntelen, szelíd csobogással feléd árad.
Olykor nappalok fényénél
velem a képzelet furcsa játékot játszik,
alakod feltűnni látszik - aztán elillan,
ahogy nyári égen úszkáló felhőpamacsok,
percről percre változó alakzatok,
vagy csak mint buborék, pattan szét
a kép, mit naponként rólad festek,
ó, hogy zárnám csókketrecbe
e rebbenő jelenést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése