Mardi Miriam: Bennünk a dal...

 

Mardi Miriam:

Bennünk a dal...

...a dal már bennünk élt rég
s mi táncba hívtuk egymást
az édes énekért...

Hétköznapok zsalugáterei mögött
rejtőzik az ünnep
dédelgetett álmot őriz
az ablaküveg,
s engem ölébe vesz az este,
szívemet ringatni örömre,
sóhajom száll és falakra tapad,
várások szunnyadnak takaró alatt,
karnyújtásnyi a boldogság -
Te messze vagy,
szavak után kutatok, neked
hogyan mondjam el
miért fáj,
mert most érzem igazán,
mivé tett ez a sok keserű év,
mégis mondani szeretném -
"Nálad szebben sosem szerettek még!"
nézd el nekem,
hogy néha oly bolondos vággyal repkedlek körbe
s folyton szomjazlak téged,
néha többet is szeretnék, mint kérek,
hogy e sok édes-sírós érzést most mind rád rakom,
pedig félek és féltelek is, meddig bírod,
s elbírod-e, hogy
tiéd lett valahogy lelkem legszebb része,
s amikor szenvedem a csended,
csak mint telhetetlen gyermek
egyre várom,
mert úgy szeretném, hogy mondd még -
mondj valamit
nekem...