Az
emberek kölcsönös függésben vannak egymástól. Sokan nem tudnak dönteni a
másik véleménye nélkül. Van bennük egy olyan rész, ami nem mer
felelősséget vállalni. Valószínűleg ez egykoron elkövetett tettek
maradványa, egyfajta önbüntetés. A kötél másik végén pedig az az ember
áll, aki szívesen osztogatja a tanácsokat, mert az ő élete olyan
fájdalmas, hogy inkább máséval foglalkozik, minthogy szembenézzen vele.
Ezzel kész is a függőség két ember között. De említhetném akár a
társfüggőket, a “megalázó” és az “áldozat” függését, vagy az “önmagát
nem szerető, ezért másoktól a szeretetet kizsaroló” és az “önzetlen, aki
csak másokért él” függését.
Mindannyian
függünk, csupán abban különbözünk, hogy mitől. Ezért sem szabad
elítélni senkit, mert nem tudhatjuk, hogy milyen életek láncolata
vezetett idáig.
Legyünk
türelmesek, és forduljunk szeretettel mások felé. Persze könnyebb
észrevenni mások “hibáját”, mint a sajátunkat. De a bölcs ember tudja,
hogy mindenki a saját köreit futja. Ha nem tudunk azonosulni a másik
ember sorsával, és látjuk, hogy útjaink nem párhuzamosan futnak,
engedjük el egymást szeretettel és békével. Lehet, hogy egyszer még
találkozunk…
(Mohácsi Viktória)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése