Kacagó egem

Kacagó egem

Hogyha langyos esők
simítják a szemed,
átölellek téged,
s elmondom majd neked,
- hogy te vagy az élet,
te vagy a szerelem,
roskadó fám alatt
éltető gyökerem,
szívemben az álmok,
csendjeimben dalok,
kiszáradt rétemet
itató harmatok,
sorsomnak üzenet,
el nem sírt könnyeim,
örökös fogságban,
lelkemben gyöngyeim.
De lehetsz te bármim,
csak a semmim nem lehetsz,
akkor hogyha nekem
te vagy a mindenem,
síró felhők felett vagy
kacagó egem.

(Grigo Zoltán)