Ha behunyom, és Te is a szemed

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha behunyom, és Te is a szemed

Behunyom a szemem,
s látom, mi elveszhet,
keresem ott messze,
a másba olvadó színben,
elakadva egy rímben,
egy másik formában,
egymás kiáltásában,
elbukva a harcban,
ott messze, ott lelem,
nem csal a tekintetem,
egy álomban dereng, hol
nyúl értem remegve a kezed...

Behunyod a szemed,
s látod, semmi sem veszett,
itt keresd, itt a közeledben,
csak egy másik színben,
elakadva egy rímben,
picit más formában, de
ugyanabban a harcban,
ugyanabban a kiáltásban,
nem csal a tekinteted,
egy álomban dereng, hol
nyúl érted remegve a kezem...

(Zöld Attila)