2016. február 29., hétfő

A szabadságodért ki kell állni!

 
Hozzászoktunk, hogy úgy élünk, ahogy a társadalom, a szüleink elvárják tőlünk. Sokan kényszerítik gyermekükre azt, amik saját maguk képtelenek voltak megvalósítani. Te, mint gyermek, belehelyezed magad egy megmentő szerepbe. És nem érted, miért boldogtalan körülötted mindenki. Nem élheted mások életét, mert örök boldogtalanságra vagy ítélve. Az a kis hang ott belül folyton azt kiabálja, hogy “ez így nem jó”. Az ember, aki a saját útján lépked, elégedett és boldog, akkor is, ha akadályokkal találja szembe magát, melyek fejlődését segítik.
 
A szabadságodért ki kell állni! Lehet, hogy eleinte nehéz. Főként a szülők képesek elmenni a lelki zsarnokság legmélyebb szintjeire, de Te nem vagy felelős senki életéért és álmaiért. A saját utadat kell járnod, a szíved szavát követve. Mindenkinek megvan a története, a bevállalt feladata. Családtagjaink csupán tükröt tartanak elénk, hogy tisztában legyünk azzal, lelkünk mely sérülései várnak gyógyírásra. De korántsem biztos, hogy azonos/hasonló feladataink vannak. 
 
Vállalj felelősséget saját életedért, gondolataidért, érzéseidért! Ne légy áldozat, de ne légy zsarnok sem! Szép, színesek vagyunk, ettől szép a világ…
 
(Mohácsi Viktória)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése