Hozzászoktunk,
hogy úgy élünk, ahogy a társadalom, a szüleink elvárják tőlünk. Sokan
kényszerítik gyermekükre azt, amik saját maguk képtelenek voltak
megvalósítani. Te, mint gyermek, belehelyezed magad egy megmentő
szerepbe. És nem érted, miért boldogtalan körülötted mindenki. Nem
élheted mások életét, mert örök boldogtalanságra vagy ítélve. Az a kis
hang ott belül folyton azt kiabálja, hogy “ez így nem jó”. Az ember, aki
a saját útján lépked, elégedett és boldog, akkor is, ha akadályokkal
találja szembe magát, melyek fejlődését segítik.
A
szabadságodért ki kell állni! Lehet, hogy eleinte nehéz. Főként a
szülők képesek elmenni a lelki zsarnokság legmélyebb szintjeire, de Te
nem vagy felelős senki életéért és álmaiért. A saját utadat kell járnod,
a szíved szavát követve. Mindenkinek megvan a története, a bevállalt
feladata. Családtagjaink csupán tükröt tartanak elénk, hogy tisztában
legyünk azzal, lelkünk mely sérülései várnak gyógyírásra. De korántsem
biztos, hogy azonos/hasonló feladataink vannak.
Vállalj
felelősséget saját életedért, gondolataidért, érzéseidért! Ne légy
áldozat, de ne légy zsarnok sem! Szép, színesek vagyunk, ettől szép a
világ…
(Mohácsi Viktória)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése