2016. február 29., hétfő

A bölcs ember őszinte önmagához...

 
Elhitethetjük magunkkal, hogy jó úton haladunk és magasan szállunk, ha a valóság mást mutat. A visszahúzó erő mindig saját magunk vagyunk. 
 
Az igaz EMBER nem az, aki mindig jó. Nem az, aki mindig jókedvű és mindenkit szeret. Az sem, aki képes minden helyzethez és embertársához alkalmazkodni, ezzel háttérbe szorítva saját lényét. 
 
Az IGAZ EMBER az élet minden pillanatában önmaga. Nem akar senkinek megfelelni, nem akar tetszeni. Nem játszik a szeretetért. Ha dühös, kiadja haragját. Ha megbántják, szóvá teszi. Ha Ő bánt meg, bocsánatot kér. Nem hagy kiegyenlítetlen számlát. Ha valaki rossz érzést kelt benne, azt is elfogadja. Meri megmutatni teljes lényét. 
 
Aki mindent visszafojt, önmagát rombolja. Ugyanolyan pusztító munkát végez, mintha másokat bántana. 
 
Ha Önmagad vagy, önmagadért szeretnek. Ha színházat játszol, a színészt szeretik. Közben belül őrlődsz. 
 
A bölcs ember őszinte önmagához, minden pillanatban vállalja azt, aki. Ugyanakkor nem fél szembenézni saját hibáival, s törekszik napról napra jobbá válni. 
 
Az ilyen ember az igazán bátor... 
 
(Mohácsi Viktória)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése