Van egy hely

Van egy hely

Hunyd le szemeid, gyere velem,
itt nem látnod, érezned kell!
Lassan megérkezünk, fogd a kezem,
érints meg legbelül, érzékien.
Erdei tisztásra értünk, kis patak
csobogva járja útját előttünk.
Lágy, őszi szél ringatja a fákat,
hallgasd dalukat, s örülj a mának!
Egymást ölelik a törzsek, itt nincsenek
miértek és mertek, lassan az ég felé törnek.
Nyisd ki szemeid, lásd a csodát,
van egy hely, mi befogad és megáld!
Hallgassuk együtt az élet dalát.
Tisztán szól, önzetlenül ér el hozzánk,
itt és így érintem ajkammal a szád.
Ihletett a csók, halkan dalol a tisztás,
Lelkünkbe karcolja a lét himnuszát.


(Karsai Tibor)