Akit sokszor bántottak igazságtalanul...

Akit sokszor bántottak igazságtalanul, csak az tud szívfacsaróan nyugodt és bölcs lenni. 
Aki a szívében hordja a végtelen szomorúságot, az már nem hisz az emberi jóságban.
Aki már nem akarja, hogy szeressék, mert megtanulta, hogy a szeretetet el lehet veszíteni.
Aki már nem akarja, hogy törődjenek vele, mert megtanulta, hogy a törődésnek ára van.
Aki azt tanulta meg, hogy az emberek között csak érdekkapcsolatok léteznek.

Aki úgy érzi, hogy gyermekkorában senki sem tekintett rá rajongással a szemében...
Aki úgy érzi, hogy az édesanyja sosem ölelte úgy, hogy érezze, eggyé váltak és feloldódtak a határaik az anyai ölelésben...
Aki úgy érzi, hogy sosem állt mellette senki védelmező tigrisként...
Aki úgy érzi, hogy az édesapja sosem volt büszke rá...

Aki sokat szenvedett a szeretetlenség érzésétől, és már azt is elfelejtette, milyen érzés vágyódni a szeretetre, talán észre sem veszi, amikor elsétál a szeretve lenni lehetősége mellett.
Gyerekkorban elszenvedett traumák az egész életünkre kihatnak :(

Ha úgy nősz fel, hogy senki sem mondja neked, hogy szép vagy, vagy hogy jó vagy, anélkül, hogy megnyugtatna egy vigasztaló szóval, azzal, hogy megmutatja a helyed a vilàg napos oldalàn, soha semmi nem lesz elég, hogy visszafizesse neked ezt a csendet.

Belül mindig egy kedvességre éhes gyermek maradsz, aki csúnyának, alkalmatlannak és hiányosnak érzi magát, bármi történjék is. És nem számít, ha közben te lettél a legszebb a teremtmények közül.

 

(Ferzan Ozpetek)