Légy csak úgy – szerelmem!

Légy csak úgy – szerelmem!

Légy csak úgy: szerelmem,
ahogy napfény csillan a hallgatag tavon –
szikrázón és változón.
Boríts el fényeddel forrón és vallatón –
Légy olyan, mint a hullám,
mely felemel, ölel
majd mélybe ránt
és légy meleg fészek
megbújva lombok hajlatán –
Légy nekem árnyas hely a pusztán
hosszú út után –
vagy messze látszó torony
fagyott szirtek fokán.
Légy illatos kávé
egy fáradt reggelen,
légy őrjítő vágy
s az értelem –
Adj magadból többet,
add egész önmagad –
Kívánom önzőn:
ne ölelj többé másokat –

Légy most már vak,
hisz láttál mezítelen,
agyad hátsó zugában is
csak nekem legyen helyem.
Úgy nézz rám,
hogy magadat lássad –
Légy árnyékom,
s én leszek hűen követő társad.


(Kormorán)