Ősz
Tarka szőnyegedet
lábam elé dobtad,
lágyan hulló nesszel
régen kitapostad.
Lanyhuló ujjaddal
végigsimítottál,
szelíd dallamoddal
víg kellemet hoztál.
Ezernyi színedet
elénk terítetted,
tompuló fényeddel
múlón meghintetted.
Álomba ringattad
a borongós tájat,
s szél ringatta közben
ezerszín szoknyádat.
(Géczi Szilvia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése