Egymás szemében
Hiszem, hogy szép vagyok, s jó is - talán
mert vágytam azzá lenni, felérni hozzád
olyanná válni, kinek lelke zenél,
s ha olyan is voltam addig, nem élt
bennem a hit, nem remélt: tévelygő önmás.
Talán csak kellett egy vallomás.
Hiszed, hogy szép vagyok, s jó is - tudod
mit megszerettem benned, még nem a sóhajod
csak azt a szikrát, ami szemedben lobbant,
mikor meséltél éjszakákon át, s jobban
már nem hittem senkinek, ott találtam
nálad magam, érdemessé akkor váltam.
Hisszük, hogy mindaz, mit egymásnak adunk
szebbé tesz mindent, s nem csak magunk
találjuk, mássá változott a föld
színárnyalatokra bomlott a kék, a zöld...
S amit kapunk, lelkünk fény-játéka
visszatükröződik a jóra éhező világra.
(Bíbor Kata)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése