Tükör!

 












Tükör!

 

Tükör vagy!

Tükre tekintetemnek,

Tiédben felfedezve

Látom világunk,

Nem kopott, nem fáradt, nem sárgult,

A színek fényesek, metszenek,

Kontúrok táncolnak

Esztelen iramló belső zenére.

 

Tükör vagy!

Tükre szívemnek,

Dohogva dobog vörösen

Lázas erekben

Érzésektől szüntelen,

Kétségek, zavartság nélkül

Kinyílni teljesen

Egyetlen ölelésben.

 

Tükör vagy!

Tükre lelkemnek,

Kinek öntörvényű szabadsága

Benned lel végleges helyére,

Szárnyalhat szabadon,

Át időn, s univerzumon

Nyughatatlanul, mert tudod

Mindig visszatér testébe.

 

Tükör vagy!

Tükre vágyaimnak,

Didergő fagyossá lilult éjszakákon,

Forró délibábos napok

Szenvedélytől áthágott

Szabályok tüzén,

Állandó felfokozott

Hévvel hergelve ringató.

 

Tükör vagy!

Tükröm nekem, összeolvadtál velem!

Arcod mégse látom,

Árnyat vet tiszta önzetlen lényedre

Álarcod mit nem veszel le,

Eltörik, szilánkokra hull,

Mást mutat a tudat, légies szivárványutat,

A Tükör darabokban is valóság marad.

 

"Takó Tibor"