Válóczy Szilvia:
Te tudtad, s tudod…
Te tudtad, s tudod, miért szeretlek úgy,
Szívemben a lágyság miért tör felleget.
Te tudtad, s tudod, hogy hová szárnyalok,
Lelkemből a fény miért rajzol életet.
Te tudtad, s tudod, kiért ragaszkodom,
Vágyam virágja kiért a legszebb remény.
Te tudtad, s tudod, hogy benned bízhatom,
Lényedért lényem miért oly szerény.
Te tudtad, s tudod, hová űz a félelem,
Szomorú órán könnyeim kiért hullanak,
Te tudtad, s tudod, hogy a csend féktelen,
Hogy olykor magányos szavaim hová bújnak.
Te tudtad, s tudod, hogy utunk még oly hosszú,
De nélküled világom mennyire szegény,
Te tudtad, s tudod, hogy Isten velünk van,
És együtt minden győzelem a miénk.
Te tudtad, s tudod, miért szeretlek úgy,
Szívemben a lágyság miért tör felleget.
Te tudtad, s tudod, hogy hová szárnyalok,
Lelkemből a fény miért rajzol életet.
Te tudtad, s tudod, kiért ragaszkodom,
Vágyam virágja kiért a legszebb remény.
Te tudtad, s tudod, hogy benned bízhatom,
Lényedért lényem miért oly szerény.
Te tudtad, s tudod, hová űz a félelem,
Szomorú órán könnyeim kiért hullanak,
Te tudtad, s tudod, hogy a csend féktelen,
Hogy olykor magányos szavaim hová bújnak.
Te tudtad, s tudod, hogy utunk még oly hosszú,
De nélküled világom mennyire szegény,
Te tudtad, s tudod, hogy Isten velünk van,
És együtt minden győzelem a miénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése