Juhász Gyula:
Ősi láng
Minden szó olyan jó,
Olyan forró, olyan vigasztaló.
De a száj csak vár,
Érzi már: kimondani fáj.
Így csak hallgatunk,
A büszkeségtől elnémulunk...
Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!
Itt a pillanat, de elszaladt,
De több lehetőség nem maradt,
Hogy szólj, hogy kérj, hogy beszélj,
Hogy a szívemhez érj.
Most is csak hallgatunk,
És lehet, hogy örökre megnémulunk...
Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!
Hívj és várj,
Ha érkezem, magadba zárj,
És félts, és szoríts,
Úgy kell, hogy bátoríts!
És lángolj velem,
És tetszeni fog, hogy a tűz vagy nekem...
Késő lesz sírni, ha eltűntem,
Most próbálj gondolni rám!
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi, ősi láng!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése