Gyengéd szerelmed
Karod lelkem ezüst sodrában ölel,
Fáradt napok közt bánatot töröl el,
S ringatja szívem magányos lépteit.
Szemembe álmodod a nap könnyeit,
Lelkembe fújod szép hited dalait,
Létezem, ahogy te is élsz itt bennem.
Forró leheleted csókjai féltik,
Mit hajnal hűvös bókja küld, s őrzik
Szerelmed gyengéd egy-csendes szavait.
(Válóczy Szilvia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése