Karjaid közt…
Karjaid közt szabad vagyok,
Lelked csendjében szárnyalok…
Öledben testem oly féktelen,
Ahogy tekintetedben az értelem.
Leheleted édent simít ajkamra,
Csókod mámort éget arcomra,
Hűs szavaim éjekben halkulnak…
Szívembe hangjaid zuhannak.
Karjaid közt vágyakban élek,
Hol hullámok közt álmok kísérnek…
Féltésedben a messzi végtelen…
Te vagy a szerelem, és az életem.
(Válóczy Szilvia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése