Adorján Balázs: Ha zeng a kikelet...
Hosszú tél után érzi már a szív,
Ha sóhajt a világ ébredőn.
Átölel a napfény, magához hív,
S végigsimít lágyan, éltetőn.
Fölzeng a trilla, madárdal a fákon,
S mintha e dal valamit ellopna;
A hóköpeny megremeg a tájon,
S fehére mintha lassan elkopna.
Az ember már vágyik a szabadba,
Lekerül a téli gönc, tarka ruha váltja.
A fáradt vér, akárha szaladna:
Ó, minden szív a párját várja!
Nem hallik már betegségről panasz,
Hurutot, náthát elvisz a meleg,
Elmúlik a tél, beköszönt a tavasz;
És zeng, és zeng - zeng a kikelet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése