Purzsás Attila: Tavaszvárás

Purzsás Attila:

Tavaszvárás

Vége lassan már a télnek,
rügyeznek az ágak,
kinyílik a sok kis virág,
élednek a vágyak.

Szürke napok menekülnek,
tavasz úrfi eljő,
leveszi a ködköpenyét,
s menekül sok felhő.

Már a nap is előbújik,
próbálgatja fényét,
olvasztja a fagyos földet,
s az emberek szívét.

Éledezik a természet,
zöldbe borul lassan,
sárgállik az aranyeső,
virágja kipattan.

A madarak hazatérnek,
ezer reményt hoznak,
sok fa ölt fel színes ruhát,
virágba borulnak.

Madárdal szól mindenhonnan,
felpezsdül az élet,
a kikelet közeleg már,
búcsút int a télnek.

Átöltözik a mező is,
zöldebb már ruhája,
virágos a kis köpenye,
harmatcsepp a gombja.

Előbújik sok kis állat,
a böjtnek már vége,
tavasz szakács tálcájáról
falatozhat végre.

Kivirul az egész világ,
itt a tavasz végre,
szívemben is tavaszodik,
s fütyülök a télre.