Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel Lebontsam hamvas, illatos hajad. Ha így ülsz elém, - mintha ezer éve Sok ezer meghitt, boldogságos éve Ismerném a szemed, puha válladat. Száz asszony, kiket őseim szerettek, Kikért fellobbant mindig ez a vér, Száz ősöm minden szomorú, szent álma, Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja Ma mind benned él, Tebenned él.
(Dutka Ákos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése