Árvai Attila: Láss
Látod, a világot, csak nézed két szemeddel
Hol ki vagy békülve, hol nem, az életeddel
Látod a perceket, hogy oly gyorsan múlnak el
Annyi mindent megélsz, a sok múló emlékkel
Minden múló óra, lassacskán eltemet
Néha fátyol fedi, megfáradt szemedet
S mikor sötét borul, kémlelő szemedre
Ha nem látod világod, kétségbe vagy esve
Látod a virágot, s csodálod a tavaszt
Mikor a kikelet, kis rügyeket fakaszt
Látod a színeket és imádod a napot
Ahogy a szivárvány, gyöngysorokat hagyott
Nézd a naplementét, ahogy néked ragyog
Lásd meg a holdfényben, merre visz a sorsod
Mert amíg minden látsz, azt hiszed boldog vagy
De ha szíved vak volt, sorsod magadra hagy
Csodálod szemeddel, a színes szép világot
De szíved olyat mutat, mit senki sem látott
A lelked szólít sokszor, figyelmeztet mégis
Hogy ne csak szemeddel láss, láss a szíveddel is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése