Megtaláltalak

Megtaláltalak

Van egy visszatérő álmom...
Ott állunk ketten, te és én.
Közöttünk egy tér, egyik
Oldalán te, a másikon én.

Mellettem még páran, mind vár...
Szóra-hangra, mely jön felénk.
Mint kavargó szél, sebzetten is
Rohannak. Ők érjenek eléd!

Lábam ott tart, lépni nem mer.
Talán nem is létezel?
Agyam tenné ezt? Vagy
Képzeletem játszik velem?

Fájdalom tépi szét szívem!
Látomás, valós képzelet?
Benne én itt ragadtam,
A verseny kezdetén.

Szemem könnyes, ráeszmélek.
Többi után nem megyek!
Látom, még futnak, de
Melletted el, nem hozzád!

Nézlek... te jössz felém,
Karod kitárod, úgy ölelsz.
Érzem, ajkad csókomért eped.
Istenem, köszönöm. Itt maradtam!

Vágyam érted nem most ébredett.
Ezer éven át keresett, ment feléd.
Ne dobd el! Megérdemled. Csak tiéd!
Nekem te, végtelen gyönyörűség!

(Nagy Lajos Gábor)