Ember vagyok

 

 

Ember vagyok

Ember vagyok, embernek születtem,
de belül mégis valami más,
kősziklák közt vergődő porszem,
könnycseppben létező kacagás.
Ember vagyok, de néha érzem,
hogy szűk ez a tér nekem,
szeretnék madárrá válni,
és szállni a magas bérceken.
Szelek szárnyán suhanva, szállva
dicsérném Istenem,
viharban, fagyban meg nem állva,
hirdetném Őt, a végtelent.
De ember vagyok, embernek születtem,
egy földhöz ragadt isteni más,
szárnyak nélkül hirdetem mégis
Teremtőnk örök diadalát.

 

(Juhász Magda)