Érkezés

Érkezés

Érted kívántam, bár lehetnék más:
valami szelíd, tiszta villanás
árnyékod arcán. Aztán ott benned.
S újjászültem én minden volt-tervet,
hogy te beleférj. Nem volt fáradtság.
Lelkem ökölbe szorítottan várt.
Mozdult görcsösen benne apránként
minden érzelem. Aztán hozzád ért.
Kitört. Bármilyen poros úton járt,
végül tenálad színtisztává vált.
Nem is keresett. Csak úgy megtalált.
S most, bár árnyékod küszöbére állt,
te köszöntötted, beljebb engedted.
Érted én azt, te értem ezt tetted.

(Horváth Csenge)