Még tovább

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még tovább

Még létezik a világon varázslat,
Ahogy két kezed szorít, suttog a csend magának,
Kettőnkről szól, sóhajokkal elvegyül,
Ahogy szemeimben szép szemed elmerül.

Nincs félelem, itt érzem a csodákat,
Veled tisztább és valóbb, másképp üres homály csak.
Édes csókod álomképek csillaga,
Ölelj, s veled lehet torz lelkem önmaga.

Tudd, nem vagyok egy múló láng, akárhogy
Taszít vad vihar, veszély, itt leszek, majd meglátod.
Hallom szíved egyre tisztább ritmusát,
S enyém vele dobban, míg lehet, s még tovább...

(Horváth Csenge)