Hangot törnék...
Ha lelkemből szólok, nem érti senki.
De jó lenne érthetőnek lenni.
Kiadni magamból minden jót és
rosszat.
S ha hallgatok, azt sem érti senki.
De jó lenne némának lenni.
Csak hallgatnám a csendet, hangot
törnék.
Néha kiáltanék, hallja meg a világ!
De helyette némán mondok imát.
S csak azt kérem, bárcsak meghallanád!
Lassan elhalnak a szavak...
Minek? Hisz mások nem hallanak.
Szavak helyett a csendet hallgatom.
Benne van elharapott mondatom.
Néma csendem lelkemnek vigasz.
Benne van a kérdés, és mindenre
a válasz az igaz.
De jó lenne érthetőnek lenni.
Kiadni magamból minden jót és
rosszat.
S ha hallgatok, azt sem érti senki.
De jó lenne némának lenni.
Csak hallgatnám a csendet, hangot
törnék.
Néha kiáltanék, hallja meg a világ!
De helyette némán mondok imát.
S csak azt kérem, bárcsak meghallanád!
Lassan elhalnak a szavak...
Minek? Hisz mások nem hallanak.
Szavak helyett a csendet hallgatom.
Benne van elharapott mondatom.
Néma csendem lelkemnek vigasz.
Benne van a kérdés, és mindenre
a válasz az igaz.
(Cs. Juhász Anita)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése