"
Nem vagy képes arra, hogy halld mások gondolatait... ezért azt sem
tudhatod, hogy mit éreznek! Meg kell tanulnod ítélkezés és vádaskodás
nélkül élni... hisz fogalmad sincs mi miért történik... és miért pont
úgy, ahogy! Ilyenkor egy ködfátyollal borított ablakon nézel keresztül,
ami nem engedi látni a teljes valóságot! De... nem mindig kell
feltétlenül magyarázatot találnod mindenre! Inkább ülj le... és nézz
magadba! Persze, könnyebb szitkozódni, mint megbocsátani... de miért
hiszed, hogy ez által több lennél? (...) Tedd félre egy kis időre a
bosszúságot... a haragot... a sértődöttséget és tedd meg az első lépést a
megbocsátás felé! Meg kell tanulnod, hogy az elfogadás és a megértés
szándéka nélkül nem működik jól az élet... meg kell tanulnod elfogadni
mások hibáit... hisz lehet, hogy bántó szavaiknak valami rejtélyes
kiváltó oka van! A megbocsátás nem érzelem, hanem döntés kérdése! Hagyd
hátra a múlt sérelmeit... az igazságtalanságokat... és vedd az irányt
egy szabadabb, boldogabb jövő felé! Tudod... a megbocsátás nagy kegy a
sorstól... mert aki megbocsátani képes, az minden jóra képes! "
(Cservik Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése