"
Van Ő... egy felülmúlhatatlan, csodálatos lélek... egy számomra
tökéletes gyémánt, aki azt tudta Nekem adni, amit soha senki más
azelőtt! A szívét! Mellette olyan az élet, mint valami lebegés... a
mindennapok habkönnyűek... vidámak... színesek... és Vele minden
pillanat egy hatalmas kaland. Megtanított rá, hogy mi az élet igazi
értelme... s én már nem félek kimondani: Boldog vagyok! Álmodozó, őrült
rajongással ölelem át, miközben ez az apró világ varázsa átjárja a
lelkem. Ez a legtermészetesebb tűz... egy kedves láng... mely kellemesen
perzsel, és közben melegség járja át a szívem. Ez az érzés csak a
miénk! Kettőnké! Csakis rólunk szól! Szerencsés ember vagyok, hogy Ő van
nekem! Felé nyújtom karom, magamhoz ölelem és azt adom Neki, amit soha
másnak azelőtt! A szívemet! "
(Cservik Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése