"
Az ég ragyogóan tündököl minden egyes vihar után... újra... meg újra...
és újra kisüt a nap! Mindig! Mi emberek képesek vagyunk ezt elfeledni
és csak az előttük tornyosuló felhőket látni, és hagyni, hogy azok
legyőzzenek. Mindig a kényelmesebb utat választjuk, ahelyett, hogy
harcolnánk egy picit... vagy sokat...addig amíg célt nem érünk. Körmünk
szakadtáig! Mert megéri! Ha egy félelem, egy gond miatt elvonulunk, arra
várva, hogy majd jobb lesz ha véget ér a vihar, akkor elfut mellettünk
az élet, s mi még mindig ott toporgunk, egy helyben. Legfontosabb
magadnak mindig Te kell hogy legyél, nem hullik öledbe a boldogság, ha
nem teszel érte semmit. És akkor mit ér az egész? Mit érnek a céljaid, a
vágyaid? Mit ér a harc, ha nem vagy benne szíveddel- lelkeddel? Ha
bizonytalan vagy, ha nem teszel meg mindent önmagadért, akkor az azt
jelenti, hogy nem is szereted magad eléggé, vagy nem tartod magad eléggé
fontosnak. Magyarán, lehet hogy egy idő után már nem is leszel
szerethető a benned lévő bizonytalanság miatt... Pedig hidd csak el: a
kitartás, a türelem, a hit, és az erő meg van benned a legnehezebb
életfeladatokhoz is."
(Cservik Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése