Előre nézek...

" Annyira változatos és sokszínű az érzésvilágom. Néha alkalmazkodom... majd sokszor mint a kisgyermek, akinek lerombolták a homokvárát, toporzékolok az indulattól, amikor szertefoszlani látszanak az álmaim! Mégis... kétségbeesetten küzdök... és nap mint nap megállíthatatlan, s kitartó vagyok! Csakazértis! De aztán... egy idő után szükségem van valamilyen eredményre vagy elismerésre, ami megerősít, hogy jó úton járok! Így fonódnak össze a szálak, mi végül stabil védőszerkezetet alkot az életem felett. Világossá válik, hogy csak úgy találhatok kapaszkodót az élet fergeteges sodrásában, ha a saját kezembe veszem a sorsom irányítását! Nem csak a dobogó legfelső fokára akarok feljutni, hanem haladni akarok... falakat rombolva haladni!
(...) Biztosan előfordult veled is, hogy mások azt mondták, hogy nem jó az, amit csinálsz... ahogy viselkedsz vagy gondolkodsz... hogy kompletten minden rossz veled kapcsolatban! És akkor elkezdesz azon agyalni, hogy vajon tényleg így lenne? Vajon tényleg nem vagy jó... és az, amiben hiszel, az mind nem igaz? (...) Sokan azt mondják, hogy amit csinálok, az felesleges időpocsékolás. Szerintük... de nekem ez az idő rengeteget jelent... én ekkor szárnyalok... és egyáltalán nem érdekel ki mit gondol... kizárom azokat az életemből, akik azt mondják, hogy nem lehet... vagy hogy nem vagyok rá képes! Előre nézek, hisz ott az én utam! Különben is... a világot is a pozitív és a teremtő gondolatok építették fel! "

(Cservik Andrea)