AMIKOR KÉT SZERELEMES LÉLEK EGYBECSENG...

AMIKOR KÉT SZERELEMES LÉLEK EGYBECSENG...

A lelkem most a szeretet fényáramlatában finoman áthangszereli ragyogó húrokon, az augusztusi csillagok hullásaiban a nyár boldogság érzéseit, amit a szívem vezényel le a sokszínű ősz örömére, ami menedéket ad a további lelki utam fejlődésére.

A visszaemlékezés mindig szárnyakat ad a léleknek, főleg, ha kinézünk a szeretetünknek a nagy és világos ablakán, ahol láthatjuk a fizikai szemünkkel a napsugarak hosszát és szélességét, amíg a szemünk ellát, de közben a lelki szemeinkkel ettől sokkal messzebbre is ellátunk. Boldog ember az, aki a saját élete horizontján észreveszi, hogy a lelkét Istentől kapta és érzi azt, hogy: vele van az Isten!

A lélek nem tudat, nem az én, hanem az énnél erősebb, bár azzal van összekapcsolva. Mi emberek fénylelkek vagyunk és az égiek hatnak ránk az aranyló szeretetet adó légen át. A testünk pedig az eszközünk: a lélek hordozója, és sajnos sok embernek nincs ezzel kapcsolatban öntudata. Az öntudat: erő és érzék, amik keverednek bennünk.

A mai holisztikus szemlélet az embert egységes egésznek tekinti és a mindenség részeként kezeli és ezzel a legmodernebb tudományos megközelítés visszatalál: a jézusi szemlélethez. Isten kezében, mint emberek- szerelem palánták- vagyunk. Két ember között a lélekszerelem nagy lelki munka, ami égi ajándék a misztériumával, amivel gyönyörű érzésekkel tápláljuk a szeretett személyt. Ez a szép és csodálatos lelki élmény kihalhatatlan bennünk, a lelkünknek az állandóan rezgő fényhatásaiban.

Két szerelmes lélek, ha szenvedélyesen szereti egymást a lélekszerelmüknek a selymes, bársonyos aranypárnájának tetején, akkor ez az érzés gyönyörűen összefűzi őket. A lelkek csodálatosan tudnak hatni egymásra, amit a test is érzékel. A szerelem érzés az isteni és lángja dicsően ég a szívünkben, a lelkünkben és még a leheletünkben is. Ezeket a csodás, szép érzéseket a lelkünk impulzusai finoman szállítja, továbbítja a kedvesünk szívére, szemére, mindenére...

A léleknek jó a szerelemérzés tartományában élni! A szerelmes lélek mindig megtalálja a lelki párját és érzékelik egymást, akár a fagyos, hideg télben vagy forró nyárban is folyamatosan közelítenek egymáshoz, hogy: ott szeretetben, szerelemben önfeledten megpihenjen.
Mi csalja egymáshoz a szerelmes lelkeket?- talán a feljövő Nap vagy a Hold fénysugarai? Ilyenkor még az agyvelőnk idegszálai is szerelmesek. Két szerelmes lélek eggyé tud válni és szerelem bilincsben él. A szerelemben legyen erényünk: a HŰSÉG és ne szertelenül szeressünk! Az ember az égő szerelemben a lelkével tündöklően ragyog és a vágy kínzóan töri, mivel a vágynak nagy a heve, a bennünk lángoló színtere.

A szerelem ragyogó árnyékként követ bennünket egész nap és elnyúl rajtunk, s ennek a ragyogó fényében követjük a lelki vibrációinkkal a kedvesünk lelkét, ami olyan könnyű és boldog érzés, mintha a lábunkkal napsugarakon járnánk és lépkednénk. Ha szerelmesek vagyunk, akkor vakon imádjuk a lelki párunkat.

Mi van, akkor, ha hűl a szerelmes szenvedély és vágy?- akkor a lélek már nem játszik a kedvesének szépen szóló furulyán, nem küld különös, ámbra szerelmi illatszert, és nem ujjong forrón, vadul, mert a lélek a szerelemérzésből kiszabadul és szomjazik... A ragyogó éter befogadja a lelki rezgéseinket és szeretettel hordozza a szerelmünk törhetetlen aranypecsétjét , ami két embernek a közös kincse. Nagyon ügyelni kell az álmaink, a vágyaink arányosságára, mértékletességére, mivel bebéklyózza az érzéseinket és gondolatainkat. Igaz örömébredés, ha ezt betartjuk az örömképleteinkben, amikben képek jelennek meg a szerelmünk folyton égő életgyertyái alatt...

A lelkünk mindent tud: lélekrandevúzni is eljár, szerelmes esküt is tudnak tenni egymásnak és még jóvá is hagy! A szerelmes lelkek egymás szívében és lelkében élnek! Talán még a Nap is fénylőbb sugarakat ad ilyenkor a két lélekre? Igen!- mert az égiek is örülnek, és ragyogó fényt ontanak ránk.

Legyen hitünk a szerelemben is!- mert ez az érzés hamar elszalad, és akkor nem érintgetjük a lelki szerető ujjainkkal a kedvesünket. A szerelmes lelkek gyöngéden és szelíden odahajlanak egymáshoz fénylő csillámokban és szerelmet szőnek a legfényesebben. A szerelmes érzéseikből ragyogó csillagok pattannak ki és kitöltik a légteret és lehullnak valahol az Univerzumba, mint az augusztusi hulló csillagok...

Amikor két szerelmes lélek fénye tüneményesen EGYBECSENG a fehéren átlátszó éteren át, akkor boldogan rezonál lágy, égi zene kíséretében. A két lélek ilyenkor csodaszépen összecsendül, mint két kristálypohár és feldíszítik egymást gyémántos ragyogással az eget fénylően áthasító: nap- és holdsugár tündöklő ívein át...

Kedves és Szeretett Olvasóim! Írásomat nem mesének szántam, pedig a jó mese az gyógyít, ha jól van kitalálva. Az én írásom a szerelemes lelkek ártatlanságáról szól, az isteni szeretetnek az állandóan örvénylő időspiráljában. Ezzel a szeretet érzéssel boldogan írtam, olyan: mesésen, az elég pörgős, írói karakteremben, a lelki színrevitelemben, amiben az én szívem is szerelmesen dobog, az Istenhez és a kedvesemhez fűződő szeretet kapcsolódásomban.

Nagyné Kiss Dóra
újságíró -Mátészalka