2015. június 13., szombat

Álmomban

 
Álmomban

Álmomban remélnem szabad,
kezed ölelve megragad,
megértesz, szeretsz hangtalan,
fényed messziről jön alaktalan.

Lelkem behálózza a sejtelem,
űz hozzád az öröm, rejtelem,
minden kell, a vágy mámora,
tüzes csókod végtelen sora.

Szürke világunk bús, beteg,
csak szomjazni, égni lehet,
talán felébredek egy reggelen,
és ott leszel Te is velem.


(Várkonyi Zsuzsa)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése