Szalai Judit:
A nő és a férfi II.
- Csoda vagy: holdharmat pereg homlokodra. A kövek megolvadnak, hogy jöttödre kényelmes foteljeiddé legyenek. Az éjjeli neszek elnémulnak, hogy igézve hallgassák lágy hangodat. A rózsa visszahúzza tüskéit, hogy érezze bársony ujjaid nyomát. A mindenség kifordul önnön magából, hogy befogadjon téged.
- Mikor végigsimítok rebbenő pilláidon, az éj kék égbolt mély nyugalma körénk telepszik. A földre szállt csillagok sziporkázó áhítattal csodálkoznak az örök szerelemre, amely körbefonja fénylő homlokunkat. A végtelen karnyújtásnyira merészkedik, hogy tanúja legyen a két ember között kibontakozott csodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése